Kezelések és tartalom
Teleröntgen
A teleröntgen felvétel egy oldalirányú koponyafelvétel. Az oldalirányú képen kirajzolódik az arcprofil, illetve a csontok, fogak oldalsó nézetből. Az állcsontok magassága, hosszúsága mérhető, illetve látható a fogak dőlése, az állcsontokhoz való viszonya. A tele röntgenfelvételen az egyes fogak külön nem láthatóak, ezek egymásra vetülnek, így ez a felvétel nem alkalmas például a szuvas fogak vagy gyökerek körüli gyulladások elemzésére. Ez a felvétel kifejezetten fogszabályozási célzattal készül.
Mikor szükséges a teleröntgen?
A teleröntgen a fogszabályozási kezelések egyik nélkülözhetetlen része, ugyanis a fogak és az arccsontok helyzete egyszerre elemezhető rajta. Ez az együttes információtartalom segít eldönteni a kezelőorvosnak, hogy a harapási rendellenesség a fogak nem megfelelő viszonyából vagy az állcsontok rossz pozíciójából adódik. Az oldalirányú felvételen például megállapítható:
- A felső és alsó állcsont egymáshoz való viszonya,
- A fogak előrefelé, vagy hátrafelé dőlése,
- Az úgynevezett bulldogharapás, nyitott harapás vagy pókharapás megléte
Míg a frontális felvételen az arcaszimmetriára lehet következtetni. A rendellenes pozíció detektálása mellett a fogszabályozó szakorvos szög-és távolságmérések által a deformitások mértékét is meg tudja határozni, és ennek köszönhetően egy személyre szabott, komplex kezelést tud megtervezni.
A felvételkészítés menete
A vizsgálat nem igényel semmiféle előkészületet. A páciensnek mindössze a szemüveget, fülbevalót, nyakláncot kell eltávolítania testéről, majd egyenes háttal beállni a készülék elé. A vizsgálat során a páciens minden esetben ólommellényt visel, annak érdekében, hogy a szervezetet megóvjuk a sugárterheléstől. A kép készítése során kiemelten fontos a helyes testhelyzet megtartása, ugyanis ez határozza meg, hogy a szakorvos által végzett mérések mennyire pontosan tükrözik majd a valóságot. Az asszisztensek a helyes fejtartást emiatt gondos figyelemmel állítják be, és megkérik a páciens, hogy a vizsgálat ideje alatt ne mozduljon el. A beállítás során különösen fontos az egyenes tartás és az, hogy a fogakkal a páciens összeharapjon. Az expozíció mindössze egy-két másodpercből áll, így a gyerekek számára sem megterhelő a vizsgálat.