Meglepő módon a harapási problémák nem csak közvetlenül a szájhoz kapcsolódó panaszokat okozhatnak. Nem ritka a fülfájás, de súlyosabb esetekben a problémák egészen lábfájásig is vezethetnek.
Ezeket nevezzük cranio-mandibuláris (CMD) vagy temporomandibuláris ízület (TMI) diszfunkciónak és valamilyen formában a népesség 70%-ára jellemző. Főbb közös jellemzőjük, hogy az állkapocs állandó feszülésben van, miközben a normál okklúzióhoz szükséges helyzetet szeretné megtartani. A környező izomzat állandó feszültsége az állkapocs izülettől kisugároz a nyakba, ahol szintén izomlázat, letapadást okozhat. A nyakban futó idegek és izomzat pedig kisugározhat a karokba, hátba, de akár az alsó végtagokba is.
Vegyük sorra a leggyakrabban felmerülő problémákat, melyeket a harapási rendellenességek az állkapocstól eltérő helyen okozhatnak:
- szédülés
- migrén (a krónikus fájdalom többnyire a szem mögötti részen érezhető)
- gyakori egyoldali fájdalom a homlok, fül, tarkó területén
- fülzúgás, -gyulladás
- nyelési zavarok
- fájdalom a vállakban, a karban
- gerincpanaszok, hátfájás, csípőizület-fájdalom, medence tartáshibája
- ujjzsibbadás
- térdpanaszok, de akár lábfájás, sőt, az alsó végtagok hosszának eltérése is
Mivel ezek a panaszok a zárt állkapocstól akár sokkal távolabbi helyeken jelennek meg, legtöbbször nem a fogorvos jut eszünkbe először. Ám ha a harapási rendellenességre fény derül és elkezdődik a kezelés, akár sok éves, felderítetlen forrású fájdalom szűnhet meg.